Budapest, Tahi utca 46/a.
A házban két varrógép volt, a IV. 4-ben Mikuláéknak és a V. 2-ben a Wéber Erzsi néninek. Erzsi néni volt az, aki szívesen segített mindenkinek, a Mikuláék minisztériumi funkcionáriusok voltak a Földművelésben. Erzsi néni viszont a Chinoinban melózott a nagynénénkkel és annak családjával együtt. Édesanyja halála után ő nevelte egyedül a nővére két külön apától származó fiait.
Történt egyszer, hogy föl kellett mennem vele és megvárni a cipzárcseréket. Dörzsöltem a tenyerem, eljött az én időm, a liftben hallgattam, talán túlzottan is. Náluk leültem a spájz ajtó előtti kisszékre, onnan kiláttam az ablakon. Erzsi észrevette rajtam, hogy nagyon morfondírozok magamban. Hajtotta a varrógépet és közben figyelt. Ekkorra már nem tudtam magamban tartani: Erzsi néni, én olyan régen meg akartam kérdezni már, hogyan lehet, hogy magának nincsen férje, de fia van kettő is? Ekkor én megkönnyebbültem, ő teljességgel megrökönyödött.
Évekkel később, mielőtt elköltöztek volna, már Doktor Úrnak és Doktornőnek szólítottuk egymást. Többször meglátogattam haláláig Wéber Doktornőt új lakásában, a Csanády utcában.
Azóta sem kaptam választ a feltett kérdésre, de mintha most már kezdeném pedzeni …